Az építészeti oldal: váltás az utólagos felszerelésre és a komplexitásra

Észak-Amerikában és Nyugat-Európában lelassult a kereskedelmi forgalomban lévő új-csővezeték, de az utólagos felszerelések és cserék piaca felveszi a kapacitást, amelyet korábban a földi{1}}projektekre szántak. Az 1980-as és 1990-es évekből származó régebbi épületek homlokzati cseréje folyik, és ezek a munkák lényegesen nehezebbek az üvegfeldolgozók számára, mint az új építés.

Íme, miért. Az új, magas-emelés lehetővé teszi az üvegező számára, hogy ismétlődő, szabványos méretű üvegeket rendeljen. Ezzel szemben az utólagos szerelési munkákhoz minden egységet terepen- kell mérni. Negyven év település után nincs két teljesen vízszintes emelet. Az OEM végül több ezer egyedi méretet dolgoz fel, gyakran szűk átfordítható ablakokkal, mivel az épület nem maradhat a végtelenségig állványon.

Több processzor, amellyel az elmúlt negyedévben beszéltem, megjegyezte, hogy a hőszigetelt üvegegység (IGU) vonalaik közel kapacitással működnek, de a keverék megváltozott. A meleg-széltávtartók-jellemzően TPS (hőre lágyuló távtartó) vagy rozsdamentes acél szilikonhabbal-adják az utólagos beépítési munkák teljesítményének több mint 70 százalékát, szemben a szabványos alumínium távtartókkal, amelyek még mindig dominálnak a spekulatív új konstrukciókban, ahol az első költség továbbra is a döntő tényező. Az utólagos felszerelések piaca megköveteli a hőteljesítményt, és ez olyan feldolgozósorokat jelent, amelyek képesek a puhább távtartó anyagok kezelésére anélkül, hogy veszélyeztetnék a gáztöltés megtartását.